Csengés emléke száll. Az elme hallja:

Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja

a pántos égbolt lógó ajtaját,

melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma

csak dőlt a nyáron át.

 

Tündöklik, mint az égbolt maga,

a téli éjszaka.